Szülés után volt 2 óránk, melyet hármasban tölthettünk. Aliz 3050 g és 52 cm lett. Nagyon jó volt együtt! Igazi családnak éreztem magunkat. Nézegettük a kicsi Alizt, aki nem volt lila, vagy gyűrött. Nagyon szép kis baba lett. Békésen pihent mellettem, és mivel én is nagyon fáradt voltam, meg-megaludtam néha.
Férjem derekasan helyt állt az éjjel, így Ő is nyugovóra tért. Már jó előre megvettük az "öröm pálinkát", mivel párom is megjutalmazhatja magát. Le is hajtott egy-két kupicával, de olyan fáradt volt, hogy egyrészt emiatt, másrászt mert rögtön a fejébe szállt, nem folytatta az "ünneplést".
Reggel fél 7-kor kerültem a baba-mama szobába. Terveim szerint nem ide szerettem volna jönni. Többen ajánlották, hogy még használjam ki ezt a néhány napot a pihenésre, és a baba-mama szobában erre nem lesz lehetőségem. Az orvosom azt javasolta, hogy próbáljam ki, ha nem tudnék pihenni, átkérhetem magam a 6 ágyas sima szobába. Úgy döntöttem, kipróbálom. Így legalább szakértő felügyelet mellett tanulhatom meg a fontos dolgokat, melyekre otthon már szükségem lesz.
Fél egykor kelhettem fel először az ágyamból, addig aludtam, mint a bunda. Még horkoltam is, olyan fáradt voltam. Gyors zuhanyzás után pisilni kellett. na, ez aztán feladat volt. Az ebédemet már ülve fogyasztottam el, és nagyon büszke voltam magamra. Délután 3-kor hozták először Alizt. Voltak félelmeim, hogy majd hogy fogom megfogni, mit is kell majd csinálnom vele. Semmit sem tudtam. A nővérke nagyon aranyos volt, mindent aprólékosan elmagyarázott és megmutatott. 2 ágyas szobámban a szobatársam is sokat segített.
Amint megláttam Alizt, minden félelmem elszállt. Rögtön úgy nyúltam hozzá, ahogy kellett, úgy kezdtem el szoptatni, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A nővérke is csak csodálkozott, hogy miért mondatok el vele mindent, mikor tudok mindent. Aliz nagyon ügyes volt. Szopizott szépen, és sokat aludt. Szoptatás után még elvitték Alizt, hogy oltást kapjon, meg még én sem voltam teljesen kipihent. Annyira boldog voltam, hogy valakinek el kellett újságolnom, hogy mi történt velem. Lesétáltam hát a 4. emeletről az elsőra, ahol a szobatársaim rögtön körülvettek, hogy meséljek. Hálás voltam nekik ezért, de ők ezt észre sem vették. Kíváncsiak voltak, hogy mi vár majd rájuk. Megnyugodtak, hogy nem lehet ez olyan vészes, ha a hajnali szülés után már lépcsőt mászok, és az ágyon ülve mesélek nekik. A 6 órai szotatáskor férjem is bent volt. El volt ámulva, milyen szép gyermekünk lett.
A baba-mama szobában a gyerkőc másnaptól volt velem. Reggel 6-tól este 10-ig itt az anyukák gondoskodnak a gyerkőcökről, és éjszaka pihenni is lehet. Aliz ügyesen 3 óránként evett, és minden evés után a palusba is rejtett egy kis ajándékot. Evések között aludt sokat, így én is tudtam pihenni. Csak a telefon ne lett volna velem. Mindenki akkor hívott, amikor eldöntöttem, hogy most alszom egy keveset. Ezért aztán nem a gyerkőc miatt, hanem a család miatt nem tudtam aludni. Másnap már okosabb voltam, lenémítottam a telefont és aludtam nagyokat. A harmadik naptól már unatkozni is elkezdtem. Örültem, hogy a baba-mama szobát választottam!!! Megtanultam pelenkázni, és még gyakorlatlan anyuka lévén néhányszor jártam úgy is, hogy mikor levettem a pelust a leányról, akkor kezdett el pisilni. Az átöltöztetést is hamar megtanultam.
Alizt igény szerint szoptattam. A kora délutáni órákban már nem 3 óránként, hanem óránként evett. Ez kellett is ahhor, hogy ne sárguljon be. Ahhoz ugyanis az kell, hogy sok folyadékot igyon, az mossa ki a máj által rosszul bontott festékanyagot.
.jpg)
A 3. naptól kezdve ha ébren volt, járt keze, lába. A hasmban is elég élénk volt (ez óvatos kifejezés volt. Szinte soha nem állt meg, annyit mozgott), és most látom, idekint is élénk lesz. Nagyon szép baba lett. Mindenki dícsérte, milye szép szabályos a fejecskéje.
Szülés után 5 nappal, csütörtökön haza jöhettünk. Aliz szépen fejlődött, velem is minden rendben volt, ezért nem kellett bent maradnunk.
