A vendégjárás után, és Anyukám jótanácsait követően már kellően ki voltunk éhezve arra, hogy végre magunk legyünk. Végre megízlelhessük a mi családi életünket. Amikor nem mondják meg mások, hogy mikor mit kellene tenni. Amikor csak mi vagyunk és a magunk esze és tapasztalata után hozzuk meg döntéseinket. Eljött hát ez az idő is!!!
Aliz továbbra is nagyon jó gyerek volt. A hangját még nem is hallottuk. Már kezdtem aggódni, hogy mi lesz, ha éjszaka felsír, és én csak beleszövöm az álmomba, mert nem ismerem fel a hangját.
A tejem olyan sok, hogy ha csak felemeltem és magamhoz öleltem a gyerkőcöt, már a padlón koppantak a tej cseppek. A melltartóban alvás nagyon rossz. Én egyébként sem szeretem viselni még nappal sem (persze társaságban viselem, de amint hazaérek, már veszem is le), nemhogy éjszaka. A bugyiban alvás a másik rossz dolog. Ehhez sem voltam hozzászokva, most meg hat hétig ez lesz. Ebbe a hat hétbe jobb bele sem gondolni. Hat hét szex nélkül!! Na, ez az a dolog, amit végképp nam tudom, hogy fogom teljesíteni. Persze tudom, hogy orvosilag muszály kibírni, de a vágyaknak parancsolni nagyon nehéz.
Élveztük a hármasban töltött időt. A férjem büszke apuka, én pedig büszke anyuka lettem. Az éjszakai kelésekhez már hozzászoktam, és most jött el az ideje, hogy a háztartással is teljes egészében megküzdjek. Tartottam az első bevásárlástól, amit Alizzal teszek meg. Féltem, hogy majd végig bömböli a sétát és a vásárlást. Ezzel szemben Aliz jó gyerek módjára, ahogy betettem a babakocsiba, már el is aludt, és hazaérkezést követően még másfél órát aludt tovább. Így be tudtam vásárolni (ABC, hentes, zöldséges), és meg is tudtam főzni a vacsorát, ami a másnapi ebédünk is. Este nem győztem mesélni, milyen jó volt, csak eléggé elfáradtam eleinte. Jól esett volna elnyúlni néha egy kád vízben, de ezt sem lehet az első hat hétben.
Sokan mondták, hogy ha a gyerek mellett főzök és háztartást vezetek, el fog menni a tejem. Pihennem kellene. A tejemnek semmi baja nem lett. Azért délutánonként mindig találtam egy órát, amikor Aliz is aludt, meg én is.
Jobban tartottam ettől a gyermekágyas időszaktól, mint kellett volna. Anyukám állította, hogy milyen nehéz dolgom lesz ilyen messze tőle, hiszen így nem tudnak segíteni a nagymamák. Én erre még terhesen mondtam, hogy más is megoldotta, nekem is menni fog. Ez így igaz. Simán meg lehet oldani. Persze igényel egy kis szervezést a dolog, és nem akkor pihenhet az ember, amikor szeretne, de mindent össze lehet egyeztetni.
Állítólag a hatodik hét végére a gyermeknek már fix napirendje van. Ez nálunk nem így volt. A neten kutattam, hogyan lehetne fix napirendre szoktatni a ygereket, aztán eszembe jutott, hogy én sem mindig délben ebédelek és nem mindig 10-kor alszom el este. Miért várnám el a gyerektől, hogy pontosan tartsa be a napirendet. Olvastam fórum oldalakon a "Suttogó"-ról is. Sokan ajánlották, sokan ellenezték. Én úgy döntöttem, hogy majd Aliz tudni fogja, neki mi a jó. Előbb-utóbb kialakul. Félreértés ne essen, az éjszakát és a nappalt sosem cserélte fel, csak nappal hol 2, hol 1 óránként evett. Azért a 2 órát igyekeztem betartatni vele, de mikor már nagyon sírdogált, nem volt szívem megvonni tőle a cicit.
Bíztatok minden kezdő anyukát, hogy hagyja a gyerekre a napirendet. Nálunk a 7-ik, 8-ik hétre beállt a 3 óránkénti evés. Ez a 3, 6, 9, 12, 15, 18, 21 órákat jelentette. Most már Aliz 10 hetes. Ezek az etetési idők csak annyiban módosultak, hogy nappal egyszer 4 óra telik el két etetés között. Azt Aliz határozza meg, hogy délelőtt, vagy délután legyen. Evés után bő egy órát ébren van, játszunk, beszélgetünk, énekelek Neki, Ő meg nevet és gagyog. Játék után egy órát alszik, és ébredés után kb 20 perc múlva következik a menetrend szerinti etetés. Ez a napirend nekem is jó és Neki is. Nem kellett ébresztőórát használni, nem kellett alvásból ébresztgetni a gyereket.
Persze, nem akarom ezt a módszert ráerőltetni senkire, mindenki eldöntheti, hogy vas szigorral neveli-e a gyerekét, vagy lágyan formálja olyanná, amilyen mindenkinek megfelel. A lágy formálásban az a jó, hogy a szülő terelgeti a gyermeket és a gyerek azt hiszi, hogy teljes mértékben ő alakítja ki a rendszerét. Valahogy így kell majd a kamaszokat is nevelni. Nem akarotasan, szigorral, hanem titokban terelni a megfelelő irányba, hogy hadd higyjék azt, hogy ők döntenek mindenben.
