Aliz lányom születése noha a fogantatással kezdődött, azt mégsem írnám le. Ez mindenkinek a szigorúan vett magánügye, és mivel ezt a blogot olvasod, valószínűleg élesben gyakoroljátok párotokkal a műveletet.
A megszületés konkrátan a 10 perces fájásokkal kezdődtek pénteken délután. A férjem hazarohant a munkahelyéről, pedig mondtam neki, hogy csak akkor menjünk be a kórházba, ha már 5 percesek lesznek a fájások. Egy darabig vártunk, aztán a férjem nem bírta tovább. Határozott. "Bemegyünk a kórházba, az a tuti!"
Délután 4 órakor jelentkeztünk a szülőszoba előtt, hogy fájásokat érzek. A szülésznők levetkőztettek, rám adták a szuper szexi kórházi hálóinget, és jött az NST vizsgálat. 2 órán keresztül feküdtem és a gép mérte a fájásokat. Azokat a fájásokat, amiket én eléggé erősen éreztem, de a gép egyáltalán nem jelzett.
Az ügyeletes orvos azt mondta, ha a gép nem mutatja, akkor fájások sincsenek. (Imádom, mikor egy férfi - ,aki életében nem szült, és nem is fog - dönti el, hogy érzek-e fájásokat, vagy sem). Szerinte ezek csupán jósló fájások. Ezt akkor el is hittem. Később kiderült, hogy nem kellett volna...
Leküldtek az osztályra, hogy most nem szülök, de amíg eljön az ideje, addig is bent tartanak. A fájások kitartottak, így egész éjjel nem aludtam, csak mértem az időt. Az éjszakás nővérke már sajnált, de nem tudot mit tenni, 10 perces fájásokkal nem lehet szülni.
Másnap délelőtt bejött a férjem. Akkor már hol 10, hol 7 percenként jöttek a fájások. Mivel szombat volt, így csak egy, maximum két vizit volt. Délután már 7 percesek voltak. Egyre jobban fájt a hasam alsó része. Némelyiknél könnybe lábadt a szemem, de csak azt hallottam a nővérkéktő, hogy ezek csak jósló fájások. Az esti vizitnél szóltam a dokinak, hogy meddig várjunk még? Hány éjszakát ne aludjak még?
Újra a szülőszoba előtt toporogtunk férjemmel. Újra jött az NST vzsgálat, ami most már negatív fájásokat jelzett. Ezt úgy értem, ahogy leírtam. A valódi, orvosi értelemben vett fájásoknak szép domboknak kellene lenniük, nekem meg a kiinduló 30% értéktől minden fájásnál völgyeket rajzolt a gép. A nővérkék a csodájára jártak, és egyre azt hangoztatták, hogy ezek nem is fájnak nagyon, mert csak jósló fájások. Az igazi fájások dombokban jelennek meg a papíron. Én hiába mondtam, hogy nekem nem a hasam teteje (ahova az érzékelőt tették) húzódik, hanem a hasam alja, és a derekem sem fáj (ennek kellett volna fájnia).
Végre valahára éjjel 11-kor jött a választott dokim, aki megvizsgált és mondta, hogy ezek az igazi fájások, de lassan sűrűsödnek, amin a burokrepesztés segít majd. Nem akarta, hogy még egy éjszakát ne aludjak és ne legyen erőm a szülésre. Arra azért jó, ha marad ereje az anyukának. Ahogy a burok megrepedt, azonnal 2 percesek lettek a fájások. Az erőssége nem változott, csak mivel jóval sűrűbben jöttek, így nem maradt időm közöttük a pihenésre. Éjjel 2 óra környékén már nagyon fáradt voltam. Képes voltam a 2 perces fájások között elaludni. A férjem törölgetett vizes ruhával és tartotta bennem a lelket, hogy ne aludjak, mindjárt vége lesz. Az a mindjárt 3 óra 25 perckor jött el. Szerencsére oxitocint nem kellett adni, így nem szúrkálták össze a karomat. A toló fájások 3 óra után jöttek. Azt vissza kellett még tartani, hogy a méhszáj kellően táguljon, de ezt volt a legnehezebb megtenni. Komoly koncentrációt igényelt. Olyan erősen kellett öszpontosítsni s feladatra, mintha egy betonoszlopot szertnél csupán az akaraterőddel elmozdítani. Körülbelül ennyire is sikerült visszatartani a tolófájást. Szóltam, hogy már végképp nem bírom tovább, és hagytam, hadd dolgozzon a tolófájás helyettem. Kcsit olyan érzés volt, mint mikor a csikaró hasmenést próbálnád visszatartani, aztán végre békésen üldögélhetsz, amíg a tested alfele magától dolgozik. Két nyomásra kint is volt Aliz. 3 óra 25 perckor végre megszületett!
Nos igen, ha hasonló helyzetbe kerültök, ne hagyatkozzatok arra az átkozott gépre! Péntek délutántól vasárnap hajnalig nem aludtam miatta.
